|
|
|
|---|---|
 |
|
| Legott ahogy elmentél Amanda | ||||||
| Legott, ahogy tűntél Amanda
Szívem, majd görcsbe állt… bánatba! Magányom sikoltott, Nyögést is hallatott. Dallam, magát itt visszahúzta! Nem tűntem el, csak útra keltem, Utazáshoz nem volt nagy kedvem. Beteg édesanyám várt, Ez nem tűrt halasztást. Tudom fájt, de ezt kellett tennem. * Tőrt döftél szívembe, lelkembe, Sarkaddal tapostál testembe… Nevetésed… dallam volt, Sírásom is… dallam volt. De halkult, míg elhalt csendembe. Okos vagy, érzem ezt megérted, És belát, megenyhül a szíved. Mihelyt lehetséges, Jövök hozzád édes! S elmúlik mind, mi bántott téged. * Éltem, mint bormámorba bele… Esőcsepp áztatta szemem tele… Csak nyomok betonon, Lelkem föladotton… Miután elmentél… ürese! Ne igyál, az nem tesz jót neked, Ha megyek, nevet majd a szemed. Üresség nem örök, Egyszer csak megjövök. Együtt sírunk, nevetünk veled. Vecsés, 2024. szeptember 13. – Siófok, 2025. szeptember 27. Kustra Ferenc József- íródott romantikus LIMERIK csokorban. Én írtam a páratlanokat, a párosok: Gránicz Éva munkája. | ||||||
| ||||||
