|
|
|
|---|---|
 |
|
| Dal egy kis legyez?r?l | ||||||
| Fehér kis legyez?... festett rózsák rajta,
Megfakult és régi... úgy találtam rája Egy ?szi délutánon, mikor keresgéltem ?szhaju nagyanyám avult fiókjába. Megmaradt emléke báli éjszakáknak, Tanuja lányálmok, s forró valcereknek... Egyik kis sarkába - felig elmosódva- Valaki azt írta, hogy: ?nagyon szeretlek!? - És akit szerettek, az a nagyanyám volt, Kinek unokája most elhagyott, árva... Kinek sohasem volt fehér legyez?je, És ily káprázatos báli éjszakája. Neki sohasem mondják, hogy:?nagyon szeretlek? S egy-egy titkos álmát mindig elrabolják... Kinek sápadt arcán báli éjszakákon Sohasem nyilhatnak ki az öröm-rózsák. Akinek könnyei ?szi éjszakákon Egy kis legyez?re százszor leperegnek... Aki ugy irigyli a festett rózsáit Lányálmoknak... forró valcereknek... 1914 | ||||||
| ||||||
