|
|
|
|---|---|
 |
|
| "Angyal ki megbukott" | ||||||
| Néha úgy érzem, hogy nem is létezem,
Csak a földön lebeg szépen a lelkem... Néha úgy érzem, hogy egyedül vagyok a világba, Csak sötétség van körülöttem s ott állok mint egy elveszett lányka, Senki nem nyújtja felém a kezét,hogy segítsen, S így örökre ott maradok a sötétben... A világ közepén állok mint egy angyal ki megbukott, S még mindig vakul kergetek egy álmot... A szívem vérzik s én sírok csak írok, S nagyon szenvedek hiszen már haldoklok... Napról napra nehezebben bírom, De egyszer elmúlik a fájdalom... Ha eljön értem a halál akkor meg sz?nök létezni, De itt hagyom e verset, hogy tudjatok mire emlékezni... | ||||||
| ||||||
