|
|
|
|---|---|
 |
|
| Illúzióvillanás a Don kanyarról… | ||||||
| „Isten a katonáink kezét teszi keménnyé
S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át lelkeket, De már ezerszámra vette el, minden magyar életeket. A rózsás kis Isten kacsók kedves simogatása megszűnt, A fehér tájon, idilli béke érzete végleg eltűnt. Perspektíva már nem volt, de életet, élni kellett... Háború Istene győzött, emberek, bakák felett. Háború az emberek sajátja nem lehet. Bármekkora szívvel is védi a végeket! A Donra ömlő szél, ma szépen mesél titkokat Magyar baka, mint őrszem hallgatja a hangokat. Bölcsődal, otthoni tájak édes muzsikája, A varázslat szent éneke, lelkét beborítja. Aztán észhez tér, ez nem a Hortobágyi síkság, Áhítóssá, nemessé szépült... arcra a hívság. Eszmélvén ő, keményen megmarkolja a fegyverét, Vérébe lökődött adrenalin átjárja erét. Harcolna ő, ha volna kivel, De nem lehet ezen ellennel, Mert ez a harc vesztes, eldőlt, A nagy, győztes álom megdőlt... Vecsés, 2013. július 2. – Kustra Ferenc József - Egy katolikus tábori lelkész levele ihletésével, mely a Budapesti Nemzeti Újság 1943. január 16. –i számában jelent meg. Első idéző jelben lévő szöveg, mint a lelkész levelének egy részlete, az ihletés alapja. A második idézőjelben lévő szöveg kivágás, a pesti újságíró tollából származik! (Itthon mulattak, a fronton meg hullottak… és az oroszok több ezer kilométeren már támadtak!) | ||||||
| ||||||
