|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fannim emléke | ||||||
| Sírásra vonult képemmel
H?s öledbe sietek, Csendes liget! keservimmel Mert itt magam lehetek. Te láttad szép örömimet Fannim forró keblében: Te rejtsd el bús könnyeimet Alkonyatod leplében. Itt, hol hársak árnyékoznak A setét völgy ölében, S csörg? vizek omladoznak A vadrózsák tövében: Itt nyögtem ki epedezve Beteg szívem sebeit, Itt szorítám esedezve Hozzám gyenge térdeit. Itten mosolygott szemembe Szelíden elpirulva. Itt d?lt ég? kebelembe Édesen elájúlva. A liget zöld sudarai Halkva körülsusogtak, A hold játszi sugarai Könnyeinken ragyogtak. Minden megszünt, s az estvének Nyugalmában hallgatott, Csak szíveink verésének Döbögése hallatott. Csak a szerelmek angyala Élt s repdezett körültünk, Csak az öröm szép hajnala Virradozott felettünk. Örökké virulj, kedves hely! Hintsen bé virágival Minden tavasz, s minden reggel Legfrissebb harmatival. Gyakran fog bánatos lelkem Tekörülted lebegni, Hozzád vonz árva szerelmem Kínom elkeseregni. Gyakran éjféli órákon Látsz te itt sirdogálni, S nyögdécsel? furulyámon Bús nótát fujdogálni. | ||||||
| ||||||
