Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




Táviratok a hűtlenségről
1.

Sok-sok dalt zengtem, de hiába az asszony a másé!
Énekek éneke volt. Sárba esett rongy lett.

2.

Éget a bánat, két kis lányodat úgy legyaláztad!
Hol van az én Annám? Hol van az én Lilikém?
...
Fazekas István
Kacagni szeretnék...
Kacagni szeretnék... az egész lelkemből,
Nem ugy mint most, kinosan, szomorun...
Nem ugy, hogy vergődjön alatta az ajkam,
És fájjon a szivem, - nem ugy, nem ugy...

Csak szépen, hogy az arcom is kiviruljon,
És piros legyen, mint egy feslett rózsa...
És biboros lángban égjen a szemem,
Mint napbearanyozta esti alkonyóra.

Hogy nem lássák meg titkos vergődésem,
S csak én tudjam, hogy fáj a kacagás...
Csak én tudjam, hogy hiába volt minden,
Botor remény, bús lányos álmodás.

Csak én tudjam, hogy lázban ég a rózsa,
S a láztól csillog ugy a két szemem...
- Csak én titkoljam még magam előtt is,
Hogy azt a hűtlent mindig szeretem...

1914
...
Lehajolt hozzám
Lehajolt hozzám
az Éjszaka
és átölelt, mint hajdan
az ifjúság,
mielőtt
csontig lecsupaszított,
véremben megfürösztött,
hajamat kitépte,
majd kövek közé rakva
ízzé-porrá zúzott,
hogy élesztőfű se
rakhasson össze többet
olyanná, amilyen voltam.

Jaj, te voltál az
az Éjszaka,
jaj, te voltál az az
Éjszaka,
aki lehajolt hozzám
és átölelt.
...
Neki!
Fáj,hogy ezt tetted,
Hogy szerelmem neked semmit sem jelentett.
Fáj,hogy megcsaltál,
Majd szemrendülés nélkül szemembe hazudtál!
Fáj,hogy őt szereted,
De elfogadom,mert boldog vagy vele.
Nem értem mért őt,
Hisz fájdalmad csak miatta nőtt!
Én szerettelek,mindent megtettem,
De úgy látszik én csak ezt érdemlem.
Remélem boldog leszel,
S szíved többször nem töri össze.
Remélem megadja neked azt mit én nem tudtam,
S csak boldog együtt töltött órák kísérik utadat.
Szeretlek! Ezt tudd!
Kicsi szívem még egy ideig biztos érted dobog!
...
Ha . . .
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.

Oh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.

Oh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón' össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!

Oh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!

Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
...
Imádság a csalásért
Valamit még szivemben tartok,
Forró, nagy hálát, édesim,
Asszonyaim, leányaim,
Hogy olyan könnyü vállal csaltok
S mégis bennetek úgy hiszek.

Hívő csalások, csalt hitek
S egy semmire örök-vágyóság,
Ezek vagytok s ezek vagyunk.
Elönti szívemet a jóság,
Be jól van így, be jól van így.

Fohászkodok: »Isten, talán nem
Helyesled, amit csináltál,
Mert csak buta és gyönyörű,
De engedd meg, hogy folytassuk
Ezt a csaló játékot. Ámen.«
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó