Avagy a régi emlékkönyved még megvan?

(3 soros zárttükrös csokor)
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni,
Az múlt sorscsapásra nem lehet fölkészülni…
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni-

(HIQ csokor)
A múlt már
Semmit nem játszik!
Csak emlék.
*

A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak,
De érzem, bennem meg ök, mint tudók, kardoznak…
A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak.

Bennem van
Múlt, de valósak?
Csak emlék.
*

Sorsom nem mindenbe… beleszólt! Valósan ő irányított,
Néha hittem, mily’ szép a világ… valóságban irányított…
Sorsom nem mindenbe beleszólt! Valósan ő irányított.

Emlékkönyv?
Én fiú vagyok!
Csak emlék.

*
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe,
Közben a halált nem tudjuk földolgozni az életbe…
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe.

Sors könyve?
Soha nem láttam.
Csak emlék.

*
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem,
Lehet, hogy közben a volt jót magamnak mesélgettem…
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem.

Élet majd
Mindent lekezel…
Csak emlék…

Vecsés, 2025. március 17. - Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

...

Emlékezés mesélésben…

1 blokk
(Bokorrímes)
Ah, Ah’ Ó az élet… a lelki lehetőségei kitárt országútja
Ezen megyünk el bármerre-valamerre, utána meg caplatunk haza.
Persze van az erdőkben is, meg a szülősökben is sok út,
Meg még van sokfajta is, de bajban van-e nagy lelki kiút?

Persze az okosok állitják, hogy minden út csak úgy Rómába vezet
Ezt is tanultuk réges-rég, meg hallottuk piacon, biztosan vezet.
De miért nem Damaszkusz a végcél, Debrecen, legalább egy földút végén?
Vagy miért nem egy ókori római út. Dunántúllal a messzi végén?

Hallottam én már, hogy bármely út is elvezet... nem a messzi végére,
Meg azt is, hogy minden lelki úr is elvezet a lélekbaj végére…
Van bizony otthon nekünk a házunkon vakablak, meg az utcánk egy zsákutca,
És ha ide bekeveredünk, lesz-e és hogyan emberfiának kiútja?
**

2 blokk
Ó, azok az utak…

Utak futnak csendes városon,
Lépteim zaja koppan az úton.
Száz irány közt magamban keresem,
Holott cél már régen ott él bennem.

Néha a falba ütközők vakon,
Visszafordít a félelem nagyon.
Zsákutca csak tükröt tart magamban,
És döntés születik benn titokban.
**
Egyenes az út,
nem kérdez, csak haladunk.
Cél néz vissza ránk.
*
Görbe út vezet,
tanít lassan kerülni.
Bölcs lesz, aki vár.
*
Sok út, egy irány,
Róma mindig beljebb van.
Nem a térképen.
*
Földút pora száll,
léptek emléke marad.
Eső írja át.
*
Köves úton jársz,
a türelem megcsorbul.
Láb erősödik.
*
Kanyargós útnak,
nem látni még a végét.
Csak azt: megy tovább.
*
Zsákutca csendje,
fal áll ott a legvégén.
Ajtót reméltünk.
*
Kiút néha nincs,
csak másként nyíló ajtó.
Bennünk nyikordul.
*
Kereszteződés,
nem az út dönt, a szív lép.
Egy irány felé.

Vecsés, 2019. szeptember 1. – Siófok, 2026.-február 26.-Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk: 2 szerzősnek.

...

Hétköznapi pszichológia…

(Szakversszakban)
Valakire megharagudni és annyiba hagyni… lesz, marasztaló ítélet…
Neked, nem visszaharagudni kell! De, megbeszélni!
Ha párod az illető, beszélj vele és firtasd, hogy a kapcsolat mivé lett.
Mert
A haragod marad és lebetegít. Mért akarsz így élni?

Mond neki, hogy beszélni kell és Te nem akarod túlfeszíteni élteteket.

Vecsés, 2017. június 25. - Kustra Ferenc József

...

Jó lenne nagyon gazdagnak lenni
Akkor világgá lehetne menni…
Elmennék messze és erre-arra
Végül be is bújok egy sírhantba...

De addig bejárnám a világot,
Élményt gyűjtenék, éltető lángot.
Szórnám a pénzt, ha olyan sok volna,
Meg adnék is... volna lelkem nyugva…

Vecsés, 2015. január 2. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Álmomban a végtelen, nagy-erdőben tévelygek,
Közben meg úgy érzem, hogy tárgya vagyok mételynek…
A remény utolsó fénye is kicsúszott kezeim közül,
De nem számít, tévelygek tovább az éjben rendületlenül.

Majd hajnalban látom, reggel elvette az utolsó csillagot.
Engem már akkor nem a sötétség vezet utamon, mint vakot!
Átfagyott, fáradt testemet így éri a napsütéses hajnal...
Majd felébredek és tán' nekem is jobb lesz egy új pirkadattal...

Reggel, ha felébredtem, egy vakító, szép, nyári reggelen,
Kinézek és látom, az éj megtorpant a harmatcseppeken.
Felkelő nap vöröslően óriás korongja
Meg az új nap reménykeltő, fényt sugárzó szava...

Harmatcsepp mosdat mindenséget a kelő hajnalon,
Ébredő napocska rásüt és fölszárad a napon.

Vecsés, 2014. május 5. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Szép az idő, harsoghatna a trombitám… ha volna.
Nagyon messzire láthatnék… ha még szemem oly’ jó volna.
De, ember-fia, ha megöregedett… már csak minden ’csak volna’.

Vecsés, 2014. szeptember 28. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

...