Mónika, Fájdalmas titkod, végre megosztottad vélem, melyről azt hitted fájdalmat okoz majd nékem. De megértést kaptál, mert Szeretlek Téged, hisz csodálom, impozáns, erőtől duzzadó Éned.
Kikről azt hitted megértenek majd Téged, bántottak sokszor, mert mégsem értették lényed. Mert nem éreztek Ők soha, fájó, kínzó, gyötrő Szerelmet, pedig biztosan kimondták valaha, Szeretlek.
Szerelem az, mi hiányzik most a Te lelkedben, de nem is adhatok Néked most mást, Kedvesem. Szűz az, mi harcol a Skorpióval szüntelen, de lelke mélyén érzi, hogy esztelen.
Esztelenség harcolni az ellen, mi magunk vagyunk teljesen. A Bika, mely sebzett vadként nem halt meg lelkeden, most legyőzni készül a Skorpiót szíveden.
Rég kihunyt szíved, tüzes szívemmel gyújtható, talán a Szűz lesz az, mi Szűzre hallgató. Tátongó űr van megsebzett szíveden, melyet egyszer, kitölt majd Szerelmünk teljesen.
Álmaimban oly sokszor beteljesült már a vágyam, hogy azt hittem, együtt álmodunk, közösen, Párban. Mikor beteljesül Szerelmünk, megszűnik az álom, s végre ébren is, csak a Te Szerelmed vágyom.
Vágyom, hisz szívedben Veled leszek örökre, mert,
Szeretni foglak, Mindörökre.
... |
