|
|
|
|---|---|
 |
|
| Valósnak tűnő álom | ||||||
| Magányosan sétálgattam,
Nézelődtem, bámészkodtam. Hideg volt, s a szél is fújt, De bennem valami lángra gyúlt. Melegség öntötte testemet, A lány szebb volt, mint a képzelet. Eldöntöttem megszerzem őt, Megszerzem azt a gyönyörű nőt. Összeszedtem magamat, Érzem eljött az a pillanat, Hogy leszólítsam, s elmondjam: Szebb vagy mint a pirkadat. Minden porcikám remegett, Mert szebb volt mint a képzelet. Első kérdésemre felelet: Vártam már rád eleget! Nem sokkal később, Hajnalodni kezdett, S valami zaj törte meg, Eme békés csendet. Ráeszméltem, csak álmodtam, De én hiszek még az álmokban. Tudom, egyszer rád találok, S már tudom, akkor mit csinálok. Megfogom a két kis kezed, Átölellek, s te engeded. Nem lesznek már magányos nappalok, Sem hideg fázós hajnalok. Tudom vannak még angyalok, Kiknek, nem fontos a tűsarok. Nekik az álmaik nagyon nagyok, S veled én is közéjük tartozhatok. | ||||||
| ||||||
