|
|
|
|---|---|
 |
|
| Űz az élet…(De jő a szilveszter) | ||||||
| Űz ez az élet, mint egy nagy nemes vadat.
Vajon lesz-e jövőre vetés? Nem akarok tányérján lenni egy falat. Aratás is lesz, nemcsak vetés? Űz az élet, de bánom is én, jő már a szilveszter. Nemsokára új életünk lesz? Búcsúztatjuk óévet, ünnepeljük az újévet. Ragaszkodok őszinteséghez… Nincs már katonasága az országnak. Én berukkolok, majd... újévbe. Bízok, hogy kapok egy csajkát magamnak. Remélem, beérünk a révbe. Ha majd, éjfélt üt az óra, óév a végét járja. Lenyomok egy pezsgőt, életre. Nézem, mikor lesz már a ramazúri, énem várja. Lehet... vetemedek még egyre. Konstatálom, az idén én is öregedtem, Majd így jövőre többet mondok. Lassan múlóban van öregedő életem, Tényleg öregszem! Úgy borzongok… Majd éjfélkor lövök én pár petárdát. A maradékot visszaadom. Ember, ne lője el mind az öt ujját. Miért maradt meg, nem firtatom. Éjfélkor majd üt nekünk a gong óránk. Köszöntjük egymást, megölelve. Kinézek, látom havas a diófánk. Mulatságot ezzel növelve. Pezsgőt bontunk, izgulunk a jövőért, Kimegyünk a hóba szánkózni. Pont éjfélkor koccintunk a jövőnkért, Kívánjuk együtt: felzárkózni! Vecsés, 2013. december 17. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
