|
|
|
|---|---|
 |
|
| Járom az utam… de honnan jöttem? | ||||||
| Járom az utam, hegyek-völgyek, folyók vannak előttem,
Ijesztő a perspektíva… nem tudom, hogy honnan jöttem… Fáradtan járok az utamon, most hegyek állnak előttem, A túloldalán meg, gondolom ott lesz, síkos, lejtős völgyem. Annak a mélysége nem vonz, mert lehet, hogy nadrágon lecsúszok, És mire az aljára érek, ki tudja, lehet, hogy elkopok. Rémisztő a hegy, a folyó, rémisztő a mély völgy, Én hiába jajongok, az élet nem úri hölgy. Lefelé csúszkálva, vagy felfelé is mehetek, Bízok, valahol meglelem, honnan is eredek. Megyek az utamon, még a folyó partja is meredek, Mélysége meg rémisztő, de tudnom kell, honnan eredek... Megmenekülni… élettől elmenekülni… de nincsen hova. Lehetőség, az sincsen, de azt tudnom kell, megyek-e és hova? Vecsés, 2014. november 3. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
