|
|
|
|---|---|
 |
|
| Gyűröttre karcolja az eget | ||||||
| Poéta a viharban…
Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget, Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet! Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap, Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap. Talán az Isten így kommunikál velünk? Ha igen, akkor haraggal bánik velünk… Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá, Roppan szélroham besuhant az eresz alá. Eső meg? Úgy elkezdett most vadul zuhogni, Mintha várná a Noé bárkáját érkezni. Megint csattant fejünk felett, egy fényesen nagyot, Kutya felvonított, biztosíték meg lekapcsolt. Sötétben is tudtam, hogy hol van gyufa, a gyertya, Gyorsan beletettem égve, egy üvegpohárba. Ceruza akadt a kezembe és villám ötletem támadt, Lejegyeztem nektek mind, ami villámlásnál belém áradt. Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
