|
|
|
|---|---|
 |
|
| Magányom gyürködik | ||||||
| Magányom csak gyürködik, Nusok...
Lelkem hideg, mint hókupacok. Pedig voltál csókban, Meg még hasonlókban! Misztikus a létem… csak vagyok! Hogy mindig csak várok, meguntam, Szavaidból kifogyott a dallam. Nem voltál már párom, Csak egy régi árnyom. Újra szabad lenni, ezt vágytam. * Vajh’ mért nem szerettél Nusika? Nem a harc volt békénk záloga… Szeretetlenül… el, De miért mentél el? Ha tudnám hol vagy, vágy nem mála… Szerettelek, hidd el, de félve, Túl sok volt a könnyem estére. Nem volt már ölelés, Csak a vád és kevés Remény, hogy még hiszünk a fénybe. * Mentél Te, de vajon jó úton? Én innen, kapaszkodó… padon. Ma még jöjjél vissza, Holnap, nem… ez fura Hideg szél átfúj lépcsőházon… Te maradtál, de fájt, én mentem, A csönd nagy vihart keltett bennem. Ha most visszahívnál, S nem csak úgy rám írnál. Lehet, hogy lenne új esélyem. Vecsés, 2025. május 28. – Siófok, 2025. május 30. -Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősként a szakításról. A páratlanokat én írtam LIMERIK- ben. A páros versszakok, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája! | ||||||
| ||||||
