|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ha beköszönt az ősz! | ||||||
| (Septolet csokor)
Távolban hegyek, Itt minek legyek? Ormok háta, Rajta: pára Kabátja. Fúj, esik, Kalpagod leesik. * Napfény sugarak, Levegőben maradnak! Sáros pocsolyában, Nem melegít párban… Már áttetsző világ, Kapzsiság, Napvirág. * Elindulnál nyár után… Fújja esőt, A hidegedőt. Érzed a hűlést, Meleg eltűnést… Megtűrést! Béketűrést? * Őszi vihar éllel… Dobál levelekkel, Kiegészítő cserepekkel! Kisöpörte nyarat, Köddel fedte hegyhátat, Vágyat, Alkalmakat... * (3 soros-zárttükrös duó) Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre, Ez kéne nekem, juj de vágyok epekedve… Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre. Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt, Mert akkor nem látnánk itt az őszt, a kemény legényt… Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt. (Senrjú csokor) Fátyolos felhők, Meg is hozzák az esőt! Pára araszol. * Világ majd bujdos… Naptündöklés a ködben… Hegyhát is bújik. * Pocsolyák sokat Élvezkednek majd velünk. Cipőnk beázik… * Vettem egy új, drága ernyőt a vágyó asszonynak és elindult! Estére rettenetes volt az őszi szél, nagyon nekiindult! Mikor belépett, folyt a kabátjáról a víz, És láttam rajta, nem volt ez mulatság, mint TV kvíz… Induláskor glédába rakta a hajszálait, Most meg vizesen tapadva fedték vonásait. Arcán folyós-lefelé még a szemfestéke is, Nőm, hasonlított ázott madárijesztőre is… (HIAfo csokor) Szereti cserepet. Ez már nyártemető Időszak, neszezése dühöng. * Vadludak serege. Fehér reggeleket Lehet már várni... hamarosan! * Gólya híja többit… Kiürültek fészkek, De az újbor, már nagyon készül! Vecsés, 2016. május 16. - Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformába | ||||||
| ||||||
