|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mint komor bika… az öregség? | ||||||
| Öreges meditálás…
Halkan, de velem jól elvan a magány, Nem csinálunk semmit, itt már nincs hatvány. A szivarka ereszt füstkarikát. Körbe-körbe kergeti önmagát. A hamu meg nézi saját árnyát. Az pöccintésre leröppen, Földre érve búsan sercen, Majd, darabokra szétröppen. Szemüveg régi, kíváncsi üvege Kukucskálva nézne, ha látna szerte, Már régen karcos, nincs fény üzenete. Öregember tényleg nem vénember, Ha sorsában ő egy nagy pénzember. De érzem, a múlt kútja nem apadt, Menthetetlenül látom... kiszáradt. Ha már nincsen víz, akkor az élet véget ér, Nincs a bika az arénában, ami még kér... A közönség itt már megy haza, vezért... nem kér... Vecsés, 2018. január 26. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
