|
|
|
|---|---|
 |
|
| Gőzősöm csühögőtt… | ||||||
| (Bokorrímesek)
A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött, A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött. Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között Hetven múltam, tudom hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni. Elakadtunk folyton, sorompó... jelző piros, és nekem kellett evezni… Mindenkit szeretni marhaság, az regressziót volt szerencsém ismerni. Pusztába rohantunk zakatolva, a porhullámok szembejőve… Eltakarták a pár lézengő kórót, mik voltak a semmi őre. Vonatommal, most is még rohanunk, ott van-e halál… csak előre! * (apeva) Le Kéne Taglózni A mozdonyom Masinisztáját?! * Meg Kéne Nézni, hogy Görcs rángatta? Szóltam, kiszállok! * (10 szavas) Kiszállni a saját életvonatomból? Nem tehetem halál-tokosságból! Maradtam, végtelen életvágyból! * De Bizony. Ki, aki Dumál neki? Mért van ellenem? * Én Nagyon Másképpen Gondoltam tán’? Rosszul alakult… * Az Enyém Vonat, ment. Ki mondta, hogy Mért éppen arra? * Jaj! Oda Kötöztek Fűtéscsőhöz! Élet… elsuhant! * (3 soros-zárttükrös) Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok, Hogy mi, hogy volt… már csak szomorún meditálok… Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok. Vecsés, 2018. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
