|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ó, azok a fránya utak… | ||||||
| Emlékezés mesélésben…
1 blokk (Bokorrímes) Ah, Ah’ Ó az élet… a lelki lehetőségei kitárt országútja Ezen megyünk el bármerre-valamerre, utána meg caplatunk haza. Persze van az erdőkben is, meg a szülősökben is sok út, Meg még van sokfajta is, de bajban van-e nagy lelki kiút? Persze az okosok állitják, hogy minden út csak úgy Rómába vezet Ezt is tanultuk réges-rég, meg hallottuk piacon, biztosan vezet. De miért nem Damaszkusz a végcél, Debrecen, legalább egy földút végén? Vagy miért nem egy ókori római út. Dunántúllal a messzi végén? Hallottam én már, hogy bármely út is elvezet... nem a messzi végére, Meg azt is, hogy minden lelki úr is elvezet a lélekbaj végére… Van bizony otthon nekünk a házunkon vakablak, meg az utcánk egy zsákutca, És ha ide bekeveredünk, lesz-e és hogyan emberfiának kiútja? ** 2 blokk Ó, azok az utak… Utak futnak csendes városon, Lépteim zaja koppan az úton. Száz irány közt magamban keresem, Holott cél már régen ott él bennem. Néha a falba ütközők vakon, Visszafordít a félelem nagyon. Zsákutca csak tükröt tart magamban, És döntés születik benn titokban. ** Egyenes az út, nem kérdez, csak haladunk. Cél néz vissza ránk. * Görbe út vezet, tanít lassan kerülni. Bölcs lesz, aki vár. * Sok út, egy irány, Róma mindig beljebb van. Nem a térképen. * Földút pora száll, léptek emléke marad. Eső írja át. * Köves úton jársz, a türelem megcsorbul. Láb erősödik. * Kanyargós útnak, nem látni még a végét. Csak azt: megy tovább. * Zsákutca csendje, fal áll ott a legvégén. Ajtót reméltünk. * Kiút néha nincs, csak másként nyíló ajtó. Bennünk nyikordul. * Kereszteződés, nem az út dönt, a szív lép. Egy irány felé. Vecsés, 2019. szeptember 1. – Siófok, 2026.-február 26.-Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk: 2 szerzősnek. | ||||||
| ||||||
