|
|
|
|---|---|
 |
|
| Életutak vége… | ||||||
| Hétköznapi pszichológia…
(Leoninus csokorban) Mondják, ha valaminek vége, szükséges annak elengedése. Ezt áhítják a pszichológusok, ki így már nem néma hallgatók! Én meg gyakorlati pszichológista vagyok, tudok… de mást tudok! Meg ki tudja, hogy a gyors halálára várva él még... mért engedné el szerettét még? Bizony van oly', ki halált várja fölépül, mondhatjuk: -halál, időre- de, elévül. Tehát lét bonyolultságba ne bonyolódjunk, me’ egy biztos, tudhatatlan a sorsunk. Vicces, de halottasházban is ébredtek föl: Így nem tudjuk, élet nálunk is dőzsöl? Azért hosszan szenvedni létben, nem élvezet... igy a halál lehetetlenségében… Nyár meleg, január fagyos de, döglött medve bőrére inni… halál megjő ide? A mélységes csönd miben sem segít, mert ez is sorsunk része… ’azt a cudar mindenit’! Még élned kell, akkor tégy úgy, élj, bár lehet jó és rossz! Ha élet éled, mese nincs, élj! Ha a fránya halál mégiscsak suhint -pont- feléd, már senki nem főzi le a kávéd… * (senrjon trió) Élted lehet angyalok Védelmezték, de halál a vég! Volt szereteted? Ha volt, az itt hagyottak Haláláig, Te is tovább élsz… Volt szereteted? Volt benned szereteted? Mert, akkor sokak emlékeznek… Volt szereteted? * (Tíz szavas) Halálodban nem az elengedésed fontos Hanem ha szerettél… az alkonyos! Vecsés, 2024. július 23. –Kustra Ferenc József- íródott pszichés tanulmányként a sorsút vége fényében… 50 évig voltam nyomozó, többet átéltem, tanultam, tudok… mint máshol egy egész falu… | ||||||
| ||||||
