|
|
|
|---|---|
 |
|
| Álom | ||||||
| Isten veletek hát sz?ke ragyogások,
Üde gyerekálmok csókoljatok szám... Elmosódó, régi, lomha álmodások, S ki tudja, hogy mi j? még majd ezután. Káprázatos fénnyel még csak mutassátok, Fehérl? mez?kön, mint egy nagy halott... És virágmámorba fojtsátok az átkot, Mint sötét börtönbe a fáradt rabot. Rejtett bilincsével messze szám?zzétek, A szívtelent, - a lelki börtön?rt... S dermedt kezeib?l ki ne eresszétek, Hogy szivembe döfje a hétágu t?rt. Fényes glóriával színes álmodások, Omoljatok lágyan a fejem fölé... A színetek közt ujra sugártlátok, Amely játszva hív uj jöv? elé. 1914 | ||||||
| ||||||
