Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát,
Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját.
Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél,
Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél.

Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna,
Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna.
E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer
Segítség volna a szél, legalább egyszer.

Görcsölünk, mint hal a vízben, mit forralnak,
Kitették a mézesmadzagot ragacsnak.
Repülnénk, ha jönne szélvihar, szárnyalnánk,
Dagadt lenne, kipúposodna vitorlánk.

Csak így lehet elhagyni veszélyes zónát
És elénekelni egy győzelmi nótát.
Dalos kedvünk volna, de mire nótázzunk?
Ha a jó szél nem fújja át a kabátunk…

Budapest, 2000. június 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

A természet lágy ölén, haikuban…

Ritka-fás lankán,
Fehér vidéki házak.
Napmeleg árnya.
*
Vízparti fűzfa
Ága beleér, vízbe.
Pici hullámok.
*
Fűzfa révedez,
Csobogó patak partján.
Nem ismert bánat…
*
A hárslevelek
Csábító illata száll.
Csodás illatok.
*
A tölgyfák között
Esti szél danolászik.
Vihar készülget.
*
Szilvafán érett
Szemek leszedést várnak.
Lekvár befőzés.

Vecsés, 2017. május 9. – Kustra Ferenc József

...

Aranyban úszó
Fények, Balcsi hullámon…
Meditálás-csend.
*
Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned,
Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled…
A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat,
A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat!

Messzire lát a fény a nagy tónak a partján,
Magába zárt a csend, az önön, vallomásán.
Látom, hogy a Nap lassan igyekszik, hazamegy, lepihenni, lenyugszik,
Utolsó sugarai a pihenő arcomat, bíborral átfestik.

A tó mélyén látszik már az erősödő sötétség,
Az ég még nem fekete, de látható a szürkeség.
Az utolsó, táncoló fényeket nézem a hullámokon,
És várom, hogy az est, ebből valami szépséget kihozzon…

Látszik, hogy nem is vagyok egyedül, velem szemlélődik az alkonyat,
Látom, hogy vizsgálódik egyenként, nézegeti bíboros habokat.
A hallgatás, mint szörny, velem van, mozdulatlan merengést is letipor,
A víztükör is lassan sötétedik, már be is lepte a szürkés kór…

Alkonyba beburkolózva, magamban ültem a parti köveken,
Magamra öltöttem a bíborpalástom, csak magamra tekertem…
Rájöttem, hogy míg a hullámok közé süt még, be a fény,
A szívnek nincsen késő este, fényben élni van remény.
*
Már fényravatal
Készül, estet temetjük.
Hal, már nem ugrik.
*
Sok lélekvesztő
Lassan kikötőbe ér.
Köztük, matracok.
*
Már a Hold feljövőben és hoz magával tán’ mini dagályt,
És csak bízni lehet abban, hogy reggelre meghozza apályt.
A csend süket bilincsét a lemenő nap kiterítette,
Lehet, hogy a hallgatás a sírunk? Mi az éjjel szégyene?

Jó itt a parton, szúnyogokon kívül más nem zavar.
Ők is hangtompítót használnak, ez benne a csavar…
Itt ücsörögni, élvezni a mi tavunk közelségét,
A csend élménye, mint az is, hogy várni est szürkeségét…

Bízhatunk abban, hogy a reggel, jobb, új napot hoz nekünk…
A Balcsi a milyenk, új nappal meg, valamit kezdhetünk…

Vecsés, 2015. augusztus 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben és senrjúban…

...

(Senrjon trió)
Szerencse kell élethez…
Létben bajok vannak! Szereencse?
Élet jó vagy rossz?

Szerencséd van-e vagy nincs?
Dolgaid, hogy alakulhatnak?
Élted Jó vagy rossz?

Sokszor szerencse segít!
Nyerő lehetsz, ha segít neked…
Akkor lesz jó lét…

Vecsés, 2024. július 5. – Kustra Ferenc József

...

Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár…
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?

Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.

Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost,
Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost…
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost.

Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés?
Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés.
Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés.

Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat,
Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat!
Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk,
Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk!

Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk,
Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk.

A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is,
Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is…
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is.

Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy,
De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy…
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy.

Vecsés, 2023. augusztus 25. – Kustra Ferenc József- Íródott: alloiostrofikus versformában a Balatoni nyárról…

...

Az életünket éljük, sok huzavonával
És nem-igen haladunk sok félmegoldással.
Így végül az élet sok jogos aggodalom
És senki ne várja, hogy le fekve… jól alszom.

Sokszor van, hogy a helyzetmegítélés helytelen,
Meg bíz’ előfordulhat, hogy a szándék elvtelen.
Valaminek végrehajtása akaraterőt kíván
És bár akarat megvan… valaminek mégis a híján…

Hiába az irtó nagy elhatározás,
Ha nem párja a végrehajtó szándékozás.
Ezek ketten ikrek, mint szemlencse, ha nem párás…

Vecsés, 2014. december 6. - Kustra Ferenc József

...