|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ne félj | ||||||
| „Én megtehetném, és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész.” Hah! Most látom csak, esteledik, Ember lassan a sötétben elbotlik, Mert a sötétség már térdig ér, E nap már tevékenységre mit sem ér. Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba, Felvett, éj fekete varázsló ruhába, Álcázod magadat, elbújsz, játszol, Reggel jössz, látszani fog a jászol. Az élet szőlő karói közt még lát a lelkem, De nem sokára sötétben-látót kell felvennem. Sötétedik, már nem látszanak a délibábok, Bár a napsugarak még csokorban… tűzvirágok. Ahogy sötétedik, kövek már nem sütnek talpam alatt, A mai napból nem maradt hátra, csak egy apró falat. Lassan elmúlik éltem egy napja, ennyivel is öregszem… Folyvást térdig járok a gazba… mint az ’indián Öregszem’? Csendben mélázva, az jár az eszemben, Holnap, mi vár majd rám, az új reggelben? Remélem… tovább maradó szellemben… Lassan elmúlik éltem egy napja, Én meg térdig járok ama gazba? Vecsés, 2013. november 19. – Kustra Ferenc József – ’Folytassa’ pályázatra: – Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való. | ||||||
| ||||||
