|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kérdések | ||||||
| Nem sírok, tovább már nincs erőm,
Érint még valaha, mi öröm? Csak zúg, süvít, fúj élet szele, Örökös vihar vagy lesz vége? Nem elég a sikertelenség, Bevágott cukor, mint betegség. Mi végre büntet Isten, ha van? A hét szűk esztendő tán’, hatvan? Mindenki oly’, minek születik, Meg még, aminek mások nézik. Én vajon minek is születtem, Élni sikertelen életem? A jó élet, mi kiteljesedett, Ha az ember boldog, elégedett. Nekem eddig ez nem adatott meg, Sikertelenséget, hogy éljem meg? Hely hová születtem, vajha rossz, Pedig más is ragadt rám, mint kosz. Mások nem néznek valakinek, Magam, hogy tartsam; főleg kinek? Sorsát ember nem kerülheti, Ez megadatott, ezt kell élni. Én azért mégis csak bánkódóm, Miért adatott, ily’ rossz sorsom? Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
