|
|
---|---|
![]() |
|
Annabál | ||||||
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja. Ma nincs enyészet, mélabú, halál, Ma zászlaját a mámor fölragadja S a szív, vert életem haló patakja Ma megdagad száz zsongó látomással S a szerelem mély tengerébe áthal. Ma újra koszorút fon az öröm És nászi fáklyát lenget a dicsőség, S a jövendőség kapuját töröm S látom magam, győzelmek ifjú hősét És vár a nagy, a holdasan zengő rét, Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem Alélva boldog nyáréji derűben. Ó szerelemnek holdja, szűz arany, Ó fiatalság éje, végtelenség! Hiába sírok s áltatom magam, A nyár és vágy elvesztek már nekem rég S orgonahangján a sok büszke emlék Ott zsong a távol, mély látóhatáron, Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom. | ||||||
| ||||||
