|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlékedért, reményemért | ||||||
| Mit nekem adtál:felbecsülhetetlen
Kettőnk a sorsban:elkerülhetetlen. Az érzés,mit okoztál:a szerelem Lehet nem akartad,mégis megtetted. Először,mikor megláttalak,gyűlöltelek Idegen voltál,piszkáltalak,lökdöstelek. Később enyhült a dolog,elviseltelek Mégsem akartam,hogy légy a közelemben. S egy nyári éjszakán megkedveltelek Akkor még nem tudva,ebből mi lehet. Teltek az órák,napok és hetek S Te egyre többet foglalkoztál velem. Nem tudtam akkor,mit is szeretnél Máig sem értem,miért is kerestél. Nem szándékosan,köztünk volt egy fal Míg egy őszi éjszakán felrobbant. Nem tudom:valóság vagy álom? Remélem nem ül rajta átok. Emlékszem:azon a hideg éjjelen Megbabonázva fogtam két kezed. Megbénulva aludtam mellkasodon Éreztem,többé nem hagyod Hogy melletted ébredjek Máskor eg fagyos hajnalon. Abban a pillanatban mikor elengedtelek Rájöttem:örökre beléd szerettem. Múlt az idő s Te nem kerestél Engem viszontlátni nem szeretnél. Vérző sebet ejtettél szívemen Arcomra csaltál fájó könnyeket. "Az idő mindent megold"-mondják a nagyok Engem miattad semmi sem kárpótolhat. Később én is beláttam az okosok elméletét S az idő tova űzte minden sérelmemet. Jó idő múlva a sors újra összehozott Azóta csak Rád gondolok. Veled alszom el és Veled ébredek Ébren is:mintha itt lennél mellettem. Igen!Végre Te is felkeltél: Ha szólok hozzád:nem fordulsz el. Ha Te is szeretnél és szerelmem viszonoznád Még mindig lenne gond:egy számító,de igaz barát. | ||||||
| ||||||
