|
|
|
|---|---|
 |
|
| Epitáfium (Mért nem maradtam sz?z öledben) | ||||||
| Mért nem maradtam sz?z öledben,
Szent semmiség, mér nem maradtam én még, Terülne rám jövend?k szemfed?je, A szivárványszínt foganó fehérség. Nem bántanának durva színek, Hazug igék és csontosökl? tettek, Nem érzeném száz titkos gyászú órán, Hogy most temetnek, engemet temetnek. Jövend? asszonyoknak csókját Sóvárgom olykor, nagy pillanatokban Csillaghideg szerelm? asszonyoknak, Kiknek szíve szívemmel összedobban. Ha újra visszajön a lelkem, Beteg fogantatással jön világra, Bénává, bússá, borússá fakítja Múltamnak árnya, kísértetes árnya. | ||||||
| ||||||
