|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy sóhaj a szélben | ||||||
| Egy sóhaj a szélben, mint csillag az éjben,
oly messzire tűnt. Egy fájon szép dallam a lelkedben, halkan elszenderült. Egy álom a szívben mint árnyék a fényben, csak elmerült. És hitted, hogy szép lesz, bár tudtad, hogy vétek, ha perzsel a tűz. Felvillanó képek a szívedben égnek, s már nem menekülsz. ?rzöd a nincset, mint értékes kincset, bár messzire űz. Úgy fáj mert érzed, minden csók éget, mely ajkadhoz ér. S áldás és átok, hogy karjában lángolsz, mert nem a tiéd. Száz könnycsepp a szívben, száz gyertyacsonk a szívben. Melyen kihúnyt a láng, száz óceán mélyében, száz álmatlan éjjel, mely rád talált. Visszajáró képek, száz méla kisértet, mely rabul ejt, börtönébe zárva a szíved oly árva, de nem felejt. | ||||||
| ||||||
