|
|
|
|---|---|
 |
|
| Amióta elment... | ||||||
| Amióta elment, borús ?sz van nálunk,
Mint egy nagy temet?, oly kihalt a tájék... És nagy világban, - e nyüzsg? vásárban Úgy bolyongok szerte, mint egy beteg árnyék. Amióta elment, ugy bánt a sok emlék, Ugy fáj az a sok-sok esti alkonyóra... Mikor mások annyi szines mesét sz?nek S én egyedül térek fáradt nyugovóra. Amióta elment, ugy vágyom a napnak Egy-egy fölcsillanó, lopott sugarára... Amióta elment, ugy zokog a lelkem Sok, megtalált, régi, bús melódiára. Amióta elment, ugy hiányzik nékem, S ugy szeretnék sokszor Maga után szállni... Hajnalhasadással, csillog hullásával A régi helyeket együtt összejárni. Amióta elment, - üres az élet, És megfakul lassan a sok szines álom... Amióta elment, - hajnalhasadással, Csillag hullásával mindig - visszavárom! 1914 | ||||||
| ||||||
