|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kimondhatatlan | ||||||
| Kimondhatatlan aggaszt, kimondhatatlan éget:
vonaton messzi menni attól, aki szeret... A fák mért harmatosak? Színe mért kék az égnek? S tényleg kell-e mennem? Vagy tán csak tévedek? Tán jobb lett volna sírni, könnyebb lett volna sírni előtte, aki szenved, bár mindig idegen? Levelem korholom csak, mikor fog már elérni betűkkel láncozottan, lelkemmel terhesen. Derengő éj borítja holdtól puhán a rétet, baglyok az új útitársak, köd száll, nincs irgalom... Kimondhatatlan aggaszt, kimondhatatlan éget!- Szeretnék visszatérni, s ott vár a borzalom! | ||||||
| ||||||
