|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelemes? | ||||||
| Eláll az es?, zárul az ég,
Nem marad semmi, csak egy lék. A léken át még ragyog a fény: A szemed a lék, s arcod az Ég. Nem ázom már, megszáradok, De a víz az égb?l: a legjobb dolog Ha nincs több es?: nincs több élet Míg élek, ?rzöm majd emléked. Nem hat meg a vers, elszáll mind Kett?nk között rozoga a híd. Rozoga, de le nem esik: Tarja még a remény s hit. De ha kell átúszom hozzád: Újra és újra, Hogy virágot ragasszak Vastag ajtódra. Minden virág mit ajtód hordoz, Árulkodik, szívet foltoz. Elárulja hogy szeretlek, Arra kéri mindenedet: Lágyítsd meg most a szívedet. Es? után nagy a csend, A suhogás is veled ment Halkan súgom szép nevedet: És azt az egy szót hogy "szeretlek". | ||||||
| ||||||
