|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy égbolt alatt | ||||||
| Egy közös égbolt alatt élhettem véled, egy bolygón;
gyors felh?k úsztak, bús es?k hulltak naptól aranylón, hegyi-frissen ég kéklett és fénylett jégcsapu csillag, ág kivirágzott, f?b?l font fészken madárkák sírtak. Egy bolygón éltünk, egy közös égbolt alatt mi ketten, az ételemet, az italomat véled feleztem. S jött a vad, vak nap, a robbanás, mely egünk cafatra, tépte üdvünket s véle életünket két más darabra. Szakadék szelte ketté a házat, az asztalt, ételt, a fölibénk n?tt falak helyébe viharos ég kelt. S úszik most egymás mellett két tömb, mely rég együtt volt jó, igen, egy ház volt hajdan a kett?, igen, egy bolygó... De két világban is elél: elteng úgy is az ember, hogy az a régi csodás egy föld csak álmában leng fel,- hol felh?k úsztak, b? es?k hulltak naptól aranylón, hol közös égbolt alatt élhettem véled, egy bolygón. | ||||||
| ||||||
