Te, drága kicsi Stefánia,
Jó lenne már, ittléted tárgya…
Vállgödrömbe bújnál,
Hason simogatnál.
Úgy szeretném érezni, még ma.

Park vastag füvében ledőlnénk,
Jövőnkről hosszan merenghetnénk.
Mesélnénk vágyunkról,
Elgondolt ábrándról.
Szádat puszilgatnám; élveznénk.

Szeretném a végtelenséged,
Kéne szerető kedvességed.
Idő van, indulnánk,
Aztán meg rohannánk…
Kicsi Stefi! Imádnám lényed.

Vecsés, 2019. augusztus 7. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor

...

Majd’ megőrjítesz Izidóra!
Így járok minden virradóra.
Éjjel álmodozok,
Reggelre… fáradok.
Főleg most, messze vagy hasóra…

Éber álmomban megtestesülsz,
Vágyhullámomon velem repülsz…
Ölelés tárgya vagy,
Hiányod, roppant nagy.
Jó lehetne, ha csókokat küldsz'…

Hogy bírjam csók nélkül, Idóra?
Veled ülnék extázis lóra.
Belenyalnék a Te
Fagyidba, kétszerte.
Ments már meg lelkem Izidóra!

Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor

...

Az erdőben kószáltam, Ivett!
Madárdalos csendben, ó, mi lett!
Vágy öntött… izzadtam,
Tán’ hergeltem magam?
Majdhogynem elájultam! Ivett…

Ültem egy kidőlt fának törzsén,
Lábam támasztékon, kis rőzsén.
Közben eszem, rajtad,
Mikor fagyit faltad…
Ha itt ülnél velem, fa törzsén…

Erdőben egyedül, ó Ivett!
Madarak csicseregték… mi lett?
Eszem, csak rajtad jár,
Te leléptél immár?
Itten, nagyon hiányzol, Ivett!

Vecsés, 2019. április 12. – Kustra Ferenc József – romantikus LIMERIK csokorban.

...

Történelmi emlékezés…

Belesodródott a hazánk az őszbe,
Tavasszal meg holtakat... szél lengette...
Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet…
Csattanás? Nem kósza... tankágyú lövés lehetett.
Belesodródott a hazánk az őszbe,
Majd jött tavasz is… a bitók ideje…
Belesodródott a hazánk az őszbe,
Tavasszal meg holtakat... szél lengette...

Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc József – írva: triolett versformában. Nyolcsoros strófa, amelynek mindössze két ríme van, és a kezdő sor háromszor, a második kétszer tér vissza.

...

Ágyazz a szívedbe,
költözz a lelkembe,
er?síts, építs, s engedd,
lehessek a menedéked.

Temesd a múltat el,
kísért, de szenvedd el.
Jobb jelent érdemelsz,
hozzám jöv?nk emel.

Tedd kinccsé életem,
te leszel mindenem,
Itt vagy még énvelem,
elég lesz majd nekem.

...

Most még így, augusztus derekán
Iskola kapuja még némán áll,
Néha átlép rajta néhány tanár,
Ki évkezdésre már készen áll.

Csönd, mi a falak közt lakozik,
Álmos ajtó életért rimánkodik,
Várja, hogy szélesre tárja karjait,
Éltet? diáksereg átlépje kapuit.

A csöndet a kacagás váltja,
Iskola lesz az élet fája,
Ott tanul majd sok száz diák,
Tudását nagy életbe viszi tovább.

...