|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vén Faun üzenete | ||||||
| Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mez?: Üzenek néked, Léda. Várlak. Tavasz van itt a Duna-tájon És én olykor vért köhögök, Szép itt az élet, csupa álom. Pán-keres? utamba most már Mámor-gályák utasa, én, Itt állok a zord Bizonyosnál. A lelkem még ronggyá-szedettebb, Testem röpítné könny? szél Hádesz felé. És, és: szeretlek. Új dalokat nem hallasz t?lem, Csókom sincs csókolnivaló, De kellesz e tavasz-id?ben. Hogy akkor majd reám hajoljál, Fülembe csókold, mit te tudsz ?Csúf faunom, Apolló voltál.? | ||||||
| ||||||
