|
|
|
|---|---|
 |
|
| Váró szíved | ||||||
| Belőled áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi. Haladni te érted, s a megkövezett út porából, Váró szíved összes dobbanását kisejteni. Ez a dolgom, míg halad feléd a perc. Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra. Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz? Hisz annyi mindent gyűjtöttem erre az alkalomra. Tavak arcát, felhők leplét, szeleknek susogását, Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek. Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád, Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének. S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád, Te sapkát kötsz az elhaladó időből, Arcodon fények, egy tűzcsiholó láng-ország, És én nézlek, nézlek egyre közelebbről... | ||||||
| ||||||
