|
|
|
|---|---|
 |
|
| Váró szíved | ||||||
| Bel?led áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi. Haladni te érted, s a megkövezett út porából, Váró szíved összes dobbanását kisejteni. Ez a dolgom, míg halad feléd a perc. Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra. Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz? Hisz annyi mindent gy?jtöttem erre az alkalomra. Tavak arcát, felh?k leplét, szeleknek susogását, Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek. Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád, Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének. S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád, Te sapkát kötsz az elhaladó id?b?l, Arcodon fények, egy t?zcsiholó láng-ország, És én nézlek, nézlek egyre közelebbr?l... | ||||||
| ||||||
