|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kószáltunk az őszi, erdei ősvényen | ||||||
| Szerelemről… történetem.
(Anaforás) Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra, Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra… Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra. Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette, Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette… Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette. (Anaforás) De egy tisztáson fölnéztem az égre, és juj, megláttam a feketéllő felhőket, De jaj, hiába akartalak ölbe kapni, csak agyam generálta képzeteket… De egy tisztáson fölnéztem az égre, és juj, megláttam a feketéllő felhőket. Meg is rettentem jobban, mint a felhők láttán, Agyam megbomlott volna a rád várós vártán? Meg is rettentem jobban, mint a felhők láttán. (Anaforás, dupla belső rímes) Úristen! Nem vagy itt velem! De akkor hol vagy, mond édes szerelmem? Úristen! Nem vagy itt velem! Vajh’ hol vagy, messzi mérgezed a lelkem? Úristen! Nem vagy itt velem! De akkor hol vagy, mond édes szerelmem? Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra, Nem vigyáztam sem a nadrágomra, sem az ülésemes alakzatra… Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra. (Anaforás, dupla belső rímes) Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! Pedig többször mondtam Neked, egymásnak lettünk teremtve, Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! De látszik, részedről ez nem igaz, estem fenekemre… Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! Pedig többször mondtam Neked, egymásnak lettünk teremtve. (Anaforás, belső rímes) Látom, értem, elhagytál kedvesem, vajon most merre jársz? Látom, értem, nem úgy, mint régen, már utálsz, már nem imádsz… Látom, értem, elhagytál kedvesem, vajon most merre jársz? (Anaforás) Nekem azért nem tilos csak rád gondolni Nem tilos éjjelente veled álmodni… Nekem azért nem tilos csak rád gondolni (Anaforás, dupla belső rímes) Bizony kedves, az erdőben dúl az ősz és zuhog az őszi, immár hideg eső, Bizony kedves, a lelkemben dúl a nyári idő, a szerelmem folyvást feltörő… Bizony kedves, az erdőben dúl az ősz és zuhog az őszi, immár hideg eső, (Anaforás, belső rímes) Ebben a zuhogó őszi esőben, a szerelmem irántad elveszi az eszem, Ebben a zuhogó őszi esőben, éjjel már nem is alszok és nappal nem eszem… Ebben a zuhogó őszi esőben, a szerelmem irántad elveszi az eszem. (Anaforás, trió belső rímes) Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… kérlek ad vissza az ősi hitem, Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… folyó esővizes épp' a képem… Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… kérlek ad vissza az ősi hitem. Vecsés, 2020, szeptember 11. – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. | ||||||
| ||||||
