|
|
|
|---|---|
 |
|
| Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 2.-3. | ||||||
| Magácska árnyékom… ó, Jolán!
Megyek, magácska követ, flegmán. Sohse jön közelebb, Sohse megy el messzebb. Igy mindig emlékeztet, Jolán. * Kedves uram! Követem önt tán? Árnyéka vagyok? Ez nem szép, tán? De ha jönne közel, Nem mennék, higgye el! Ez csak játék, némi árny-jogán. * De én nem tudom Önt feledni, Viszont, nagyon tudnám szeretni… Testi valójában, Lelki magasságban! Ha tudhatnám… ismét ölelni! * Szeretne? Ó, ez micsoda szó! De hol volt e vágy, míg ment… hajó? Lelki magasság hah, Tudom én mit szeret… hah: Testi csodát s egy csipet pornó! * Árnyéka, tartja a vágyamat, Megmutatnám Önnek… házamat. Kettőnknek szerelem, Fészkeként kedvelem. Váljon már el, bírja házamat! * De ha ma este, csak úgy lazán, Táncol velem s nem bámul bután, Meglehet, megdobban, A szívem egy dobban. Aztán... majd alszom egyet, talán. Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája. Az „Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. versünk: közös átirata. | ||||||
| ||||||
