|
|
|
|---|---|
 |
|
| Évszakok jönnek-mennek… | ||||||
| Illatos, bujának is látszó a mező, a karja szinte ölelő.
Látszik rajta, hogy van neki új világ, határtalanság. A mező ilyen buja, vágya erős, hogy legyen ölelő, És ne érje oly’ élmény, hogy ez bizony nagy butaság. Álmomban voltak tengerkét kék színek, Fejemen csak lapátoltak a nagy fülek. A színes féle levelek bőszen hullottak, A szélrohamok meg utánuk kullogtak. Eddig volt egy jó kis nyár és meleg, kik magukban üdvözlők, Formásak a bájos, már beérett, ehető-főzhető gyümölcsök. Nemsokára jönnek az esőáztatta kertek, utak és játszóterek, Akkor már majd, kell az esernyő, meg előjönnek kérdőjelek… * (senrjon trió) Most még tikkadó tájak, Melegen zöldellők a bájak… Még meleg a nyár! Ha jön az ősz majd a föld Alázkodni fog, oly’ csendesen. Még meleg a nyár! Ideér… felhősödés Meg beindul… eresz csöpögés. Még meleg a nyár! * (tíz szavasok) Lesz itt még, hogy tél lesz úr! Majd bemutatkozik vadul… Még meleg az idei nyár! A hőség, mindent keményen bedarál… Vecsés, 2024. június 15. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
