|
|
|
|---|---|
 |
|
| Reményem, hogy már jöszöl Ilon | ||||||
| Nagy remény, hogy már jöszöl, Ilon,
Remény, hogy itt leszel állandón… Ha fogod a kezem, Kissé vesztem eszem. Én visszasimogatom… nagyon! Megyek, szívem oly lágyan dobban, Mint tavasz, ha csókot lop halkan. Karodban pihenek, Álmodban ott leszek. A szerelmünk nő csillagokban. * Reményem, hogy végleg itt leszel, Szeretünk majd, nagy szerelemmel. Engedd, csókoljalak, Meg puszilgassalak. Boldogságban itt, velem leszel. Hiszem, együtt leszünk míg élünk, Szeretetben, míg napra kélünk. Öröm, egyetértés, Szívünknek kísértés. Örökre Veled, míg csak leszünk. * Úgy vágyom már, simítson kezed, Meg azt is, simítson a lelked… Talán egy pár leszünk, Ez lesz oly’ jó nekünk! Csak rád vágyok és élni veled… Szívemnek féltett, legszebb álma, A lelkem titkos, édes vágya. Én lelkem, Te lelked, Mindig együtt veled. Bízom benne a sors megadja! Vecsés, 2025. június 13. – Siófok, 2025. június 14. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzős versnek, a beteljesüléséről LIMERIK-ben. A páratlanokat én írtam, a párosokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam. | ||||||
| ||||||
