|
|
|
|---|---|
 |
|
| A színészn? | ||||||
| Nekem a végzetem volt a színészn?,
Ki ifjúságomban játszott velem, Játszott halált és életet s azóta Kísér e bús és csalfa szerelem. A múltak süllyeszt?jéb?l gyakorta Fölbukkan s sz?kén mosolyog felém, Rég elzengett zenékre ring alakja, Mely egykor üdvösség volt és remény. Daloknak anyja, kínoknak szül?je, Sokat kószáltam véle Váradon, Övé volt koldús bérem, dús babérom, Az imádságom és a sóhajom. Miatta félek szép szemekbe nézni, Miatta lettem agg és zord legény. Miatta lennék ismét balga költ?, Ha egyszer én még újra kezdeném! | ||||||
| ||||||
