|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megkövetés | ||||||
| Ha haragszol, megkövetlek;
Békélj meg, szép angyalkám! Csak azt mondtam, hogy szeretlek, S e szóért haragszol rám? Ki az oka? s ki hibája, Hogy kellemed olyan nagy? Hogy te, óh virtus példája, Szeretetre méltó vagy? Ha téged szeretni vétek: Hányan esnek úgy belé? S hogy én legtartósban vétek, Magam azért b?ntetsz-é? Lelj csak egyet, ki szépséged Látván (de mint én, úgy ám) Ne szeressen mindjárt téged: Úgy neheztelj osztán rám. És ha e szómért: szeretlek, Úgy kikelhetsz ellenem: Egypár csókkal megkövetlek: Csak hagyj holtig vétenem. Vagy ha e szó úgy megsérte; Mondd vissza, Lillám, te is: Én nem haragszom meg érte, Megbocsátok százszor is. | ||||||
| ||||||
