1.
 
 Fiatalságod templomát
 létemnek vadvizén láttam, 
 fényeddel is megáldottál
 a klastromos, vakmagányban.
 
 Lelkem vala fehér berhe,
 vérem is virágzik érted,
 oltárom és szent zsoltárom
 két énekl? bokád, térded.
 
 Nem kértél soha semmire
 és semmit sem vártál t?lem, 
 maradj meg ?rl? poromig,
 szívemet zörg? id?nkben.
 
 A vadludak árnyékai 
 versenyt úsznak éjjel érted,
 magamba áslak el?lük
 életem éneke, ének!
 
 2.
 
 Szép vagy, mint az esti szirtek
 a tengerre hajló dombokon,
 a lángoló nap vízbe omlik,
 szemedt?l fénylik föl homlokom.
 
 Szép vagy, mint a Gileád völgye,
 mint es? után a jázminok,
 létemnek bokrán tündökölsz,
 illatoddal szívem bódítod.
 
 A szépséged oly egyszer?,
 mint tudni, az élet véget ér,
 mert te vagy a nap, te a tenger,
 te vagy az alkony, az esti szél.
 
 3.
 
 Az ajkamon nincs bocsánat, 
 csókod a csókomra száradt,
 szemed csukódása gyónás,
 csókoddal szép az elmúlás.
 
 4.
 
 Hogyha szeretsz, ki ne teríts,
 ne n?jön rajtam  kikerics,
 úgy szeress, hogy eleveníts, 
 holtomiglan te melegíts.
 
  ...  |