A világ sokkal gyönyörűbb mióta vagy életem,
a mindenség vagy nekem a tiéd az életem.
Jöttél hozzám mint egy álom, hogy szeress,
eljöttél, s életem része lettél átölelelted lelkem.

Adott nekem egy szívből jövő szerelmet,
egy álmot mi teljesült, s itt él bennem.
Szívem érted dobban, s lelkem tiéd kedvesem,
csoda vagy amit az élet hozott csak nekem.

Kezemet szorosan fogod el nem engeded,
veled csak veled akarom leélni az életem.
Ajkad, ajkamon megpihen csókra várva,
édes szerelmed szívem legnagyobb ajándéka,

Lelkem húrján dallamok zenélnek csendben,
szemed ragyogása elrabolta az én szívem,
Szemed tükrében magamat látom benne,
s ily tiszta szerelmet régen nem éreztem.

Szeretlek, szeretlek kimondom vagy ezerszer,
teljes szívemből imádlak mert te vagy aki kell.
Veled teljes az életem, te adtál szárnyakat,
hogy repülhessek a szerelem csodájában.

Csak veled létezem minden pillanatban drága,
a mindenség, s lelkem, szívem veled van aranyba foglalva.
Szeretlek az idők végezetéig amíg csak élek,
veled akarom megélni majd az öröklétet.

...

Ha becsukom a szemem, akkor is téged látlak,
egyetlen szerelmem, szívemnek édes vágya.
S ajkam, ajkad után sóvárogva forró,
csókodra vágyva. burkolózik édes némaságba.

Kimondatlan szavak cikáznak lelkemben,
miket talán a szívem dobbanása jelez.
Kimondhatom ezerszer szeretlek te drága,
te vagy a gyémántom az életem csodája.

Látom, ahogy mosolyog a szép szemed, lelkemig hatolsz, s szívem megremeg.
S érzem, ahogy édes csókoddal újra és újra, mindig elvarázsolsz engem napról napra.

Mert oly felejthetetlen, akarom még sokszor,
isteni finom a csókod mint a vatta cukor.
Amióta éreztem, attól a perctől te vagy, minden gondolatom, éjjel és nappal.

Telnek a napok, percek, de érintésed, testemen most is ugyanúgy érzem kedves.
És tudom már, ilyen érzést csak egyszer, egyetlenegyszer ad az élet nekem.

Mert a szív csak egyszer doboghat érted,
erre a dallamra, csak egyszer ami örökre tied.
Ez az édes zeneszó tölti be lelkemet,
és tudom örökk? szeret téged a szívem.

...

Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon,
s az álom messze elkerül.
Kétszemközt önmagaddal nem tagadhatod,
a lelked hova száll, repül.

Játék az élet és te játszol,
ki nevet a végén, kérdezed.
Bárhova fordul a kocka, taktikázol,
úgy nyerj, ne legyen mit vesztened.

És észre sem veszed, hogy az elmúlt perceket,
soha többe visszahozni már nem lehet.
S mit szívedbe bezársz, egy hervadó virág,
egy szóra vár, s új életre kel.

Mert könnyebb álarc mögé bújni,
mert könnyebb elfutni még akkor is ha fáj.
Mert könnyebb eltakarni mert könnyebb,
megtagadni mit a szíved szívedből kíván.

Múlnak az órák, telnek az évek,
s a lelked némán könnyezik.
Álarcba bújtatott remények,
takarják fájó könnyeid.

Játék az élet és te játszol,
a szabályokat jól ismered.
Mégis, ha van még egy dobásod,
a tétet emelni sem mered.

...

A demencia testi, lelki szellemi leépülés,
amelyben Édesapám szenvedett élete végéig.
Nem tehettem mást mint ápoltam,
és mellette voltam, gondoztam.

Fogtam a kezét és csak szeretet adtam,
közben a szívem majd megszakadt.
Csókoltam a kezét és sírva könyörögtem,
ne hagyd őt szenvedni drága jó Istenem.

Könnyítsd meg neki ne legyen fájdalma,
bele pusztulok én ebbe a bánatba.
A felejtés örök homályába vesztek emlékei,
lassan elfelejtett járni, s beszélni.

Teljesen leépült csak feküdt szegénykém,
nem tudott már az élettől semmit sem remélni.
Tavaly örökre álomra hajtotta fejét,
nem szenvedett már végre Istenem,
csak békésen elaludt örökre csendesen.

...

Zsoldos vagy, vagy nyomozó?
Enyém leszel pont ma, jó?
Lelkemben nincs félelem,
szívemet mellékelem.

Étkemben te vagy a só,
rab vagyok, s te vallató.
Nélküled nem létezem,
érezzed a két kezem.

Pillantásod átható,
egy csók tőlem kapható.
Rajtad tartom két szemem,
s vizslatom mit is nézel.

Zizzen most a csók hajó,
eső vagyok, s te a tó.
Lelkedben sütkérezem.
hjajj, de miért én teszem,

Angyal vagy és hangadó,
jóságod szív szaggató.
Nagy mosoly száll képeden,
arkangyal vagy énnekem.

Lett neked már adva szólam,
kedvedre talán hat a rózsa.
Arcod nézem éjjeken át csendesen,
hogyan szuszogsz élsz.e még kedvesem.



.

...

Ha becsukom a szemem, akkor is téged látlak,
egyetlen szerelmem, szívemnek édes vágya.
S ajkam, ajkad után sóvárogva forró,
csókodra vágyva. burkolózik édes némaságba.

Kimondatlan szavak cikáznak lelkemben,
miket talán a szívem dobbanása jelez.
Kimondhatom ezerszer szeretlek te drága,
te vagy a gyémántom az életem csodája.

Látom, ahogy mosolyog a szép szemed, lelkemig hatolsz, s szívem megremeg.
S érzem, ahogy édes csókoddal újra és újra, mindig elvarázsolsz engem napról napra.

Mert oly felejthetetlen, akarom még sokszor,
isteni finom a csókod mint a vatta cukor.
Amióta éreztem, attól a perctől te vagy, minden gondolatom, éjjel és nappal.

Telnek a napok, percek, de érintésed, testemen most is ugyanúgy érzem kedves.
És tudom már, ilyen érzést csak egyszer, egyetlenegyszer ad az élet nekem.

Mert a szív csak egyszer doboghat érted,
erre a dallamra, csak egyszer ami örökre tied.
Ez az édes zeneszó tölti be lelkemet,
és tudom örökk? szeret téged a szívem.

...