|
|
|
|---|---|
 |
|
| A mi násznagyunk | ||||||
| Lagzink el?tt a Násznagyunk jön
Rigmusos, órjás harcsa-szájjal S egy fölpántlikázott kaszával. Szól a Násznagy: »Már régi mátkák, Ideje ?ket összeadni, Lekaszálni és megsiratni.« »Keresem az öröm-szüléket. Hol, merre vannak, merre látták? Keresem szívük régi vágyát.« Csönd van a lakodalmas házban, A vendégek csak isznak, esznek És néha nagyokat nevetnek. S aztán lép a Násznagy kevélyen Fekete leples tíz szobán át S hetykén pengeti a kaszáját. S egy koporsóban kéken-sárgán Ott fekszünk mi egymással telve, Végre, örökre egybekelve. | ||||||
| ||||||
