|
|
|
|---|---|
 |
|
| Zsóka búcsúzója | ||||||
| Akihez szólott a legelső nóta:
Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka... Még kurta szoknyás lány volt egy pár éve És nemsokára a más felesége... Így van megírva pár rövidke sorba, Mintha ez olyan természetes volna. Az a reporter mit tudta, hogy ebbe' Egy kész regény van végleg eltemetve, Bevégzett regény, be nem végzett álom: Zsóka volt az én első ideálom... Megejt varázzsal édes, ifju emlék, Mintha most ismét az a régi lennék, Mintha még mindig könnyű vón' a nóta Mintha még mindig hű lenne a Zsóka, Mintha még mindig tudnék szőni álmot... ...Pedig meghaltak mind az ideálok... Ahogy elhangzott az az első nóta; Édes kis Zsókám, haldoklom azóta, Reményem, álmom mind, mind semmivé lett, Meghalt. Magával. Maga volt az Élet... Maga férjhez megy, édes kicsi Zsóka, Mást fog ölelni, másé lesz a csókja... Óh, legyen boldog majd avval a mással, Ölelje Magát olyan forró vággyal, Ahogy én egykor átölelni vágytam, Szerelem-éhes, boldog, ifju vágyban... Haljon el most már minden emlék, nóta, Feledjünk mindent: menyasszony a Zsóka... | ||||||
| ||||||
