|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nászi ének | ||||||
| Szeretlek. Ám előtted nem kuszom.
Öblös mellemből boldogan - nyerítve - zeng diadalmas, részeg himnuszom. Tűzvész lobog merengő szemeimbe, sokáig, oly sokáig vártalak, hogy idejöjj az álmok kertjein te. A csűr teli, tej és méz a patak - ó szenvedés, ó élet aratása! - Dús fürt dagad a tőkén hallgatag. Álom-menyasszony, fáklyás arcu mátka, tejet hozol és nyugtató mosolyt, s csókod kalászos álmomat megáldja. Érzesz-e már? A homlokom borong, mezítlen állok - én vagyok a férfi - izmos kezembe rengő vas-dorong. Utunk lármás madárcsapat kiséri, a csillagos mindenség integet, tüzünkkel a nap lángvihara ég ki. Kezed kezembe markol reszketeg, s én két melled, két táncos lábad áldom, és áldom a két álmodó szemed. S arany kalász nevet a nászi ágyon... | ||||||
| ||||||
