|
|
|
|---|---|
 |
|
| A méh románca | ||||||
| Ablak alatt
A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója: Kékszemű lyány, Válogat belőle, Koszorúnak Holnap esküvőre. Reménykedik Egy kis méh az ágon: Szép eladó, Jaj, ne bántsd virágom! Ezt az egyet Magamnak kerestem, Alig hasadt Mikor eljegyeztem. Felel a lyány: Te bohó kis állat! Lelsz te rózsát Nem egyet, ha' százat, Holnap is nyit, Holnap is eljössz te Csak ne kívánd Ami legszebb közte. Mond a kis méh: Szőke szép hajadon, Neked Isten Hű szeretőt adjon! Nem sok amit Kívánok tetőled: Ne szakaszd le Az én szeretőmet. Felel a lyány: Dehogynem szakasztom! Dehogy leszek E ne'kűl menyasszony! Koszorúmban Ezt fonom előre, Ugy vigyenek Holnap esküvőre. El se mondá, Nyult a szép bimbóhoz Hogy letörje A virágcsomóhoz. A szegény méh Rárepűlt kezére, Csókot adni Annak a fejére. "Hess te gyilkos! Ne bocsáss fulánkot: Leszakasztám, Vigyed a virágod." "Szép menyasszony, Már nekem mi haszna! Koszorúdnak Híja lesz miatta." Koszorúdnak Híja lesz miatta - Ezt a kis méh Keserűn mondhatta, Mert a szíve, Hiába parányi, Nagyon tudott A virágért fájni. S a leánynak, Hiába kiáltott, Szeme alá Üti a fulánkot; Szegény bogár! S maga haldokolva Félreült, egy Rozmarin-bokorra. Szép menyasszony Jajgat a sebével, Esküvőre Sem mehet szemével: Holdfogyásig Dagadt lőn a tája... Azalatt meg Elhagyá babája. | ||||||
| ||||||
