|
|
|
|---|---|
 |
|
| Őszi szél a temetőben… | ||||||
| A kavics hangja, hogy lábam alatt ropog,
Mint egy régi tangóharmonika, vinnyog. A kövek kemények, törik a talpamat, Arcba vág a temetői fuvallat. Arcba vág a szél, Halottaimról mesél. Jöttem... hallgatok. Gyertyákat gyújtok, Szél hagyja, biztos érti... Mégis elfújja... Megyek egyedül, több sírhoz elcammogok, Kapaszkodnék, de csak pár mécses... mit fogok. Kapkodom a levegőt, sőt megmarkolom, Őszi szél szembe fuj magányos utamon. Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc József - írtam; versben és senrjúban. | ||||||
| ||||||
