|
|
|
|---|---|
 |
|
| Életfogságomban vagyok | ||||||
| Volt itt egy zápor, az mosta egy kicsit a ráncosan öreg arcomat,
És mivel hosszan esett, az esővíz jól beáztatta öreges ráncomat… Volt itt egy zápor, az mosta egy kicsit a ráncosan öreg arcomat. Volt egy zápor, simított arcon, Ráncaim mélyén csend lett nagyon. * Mikor elállt, az esővíz pára, meg a sóhajaim szinte köddé váltak, Kabátom öreg zsebei meg likasok, hittem, hogy láncaim elhulltak… Mikor elállt, az esővíz pára, meg a sóhajaim szinte köddé váltak. Eső elállt, sóhajom vele szállt, Zsebemből minden terhem... s láncom hullt. * Nagy hó volt már, bakancsom már majd’ talp nélküli, el ne hagyjam, Gondoltam is valahogy lezárom, de még nem most jaj, el ne hagyjam… Nagy hó volt már, bakancsom már majd’ talp nélküli, el ne hagyjam. Nagy hóban járok, bakancsom foszlik, Talpam alól… út is kopik. * Vecsés. 2024. október 23. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal. | ||||||
| ||||||
