|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlékeink, erdei fapadján… Julcsi! | ||||||
| Emlékezni, arra sétáltam…
Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem. Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem. Emlékek padján ültünk Julcsi! Neked, nem volt kedved beszélni… Egyedül álmodtam, Hozzád, csak vonzódtam… Betegségem érdekel téged? Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél? Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél? Most nem vagy itt, de emlékezek, Szerető szíved add, még kérlek… Tovább is vágyok rád, Ó, lelked, ha adnád… Körülmények hidegen hagynak? Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón… Posványba lett szeretet, Julcsi! Sárba lett a múltunk taposva. Szeretnélek akár, De nem akarod már… Sártócsába veszett szeretet… Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve, Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre! Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben… | ||||||
| ||||||
