|
|
|
|---|---|
 |
|
| Este a gangon… | ||||||
| Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet,
Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet… Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet… A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat, Hátra dőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat… Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő, Az asztalomon is már csak leégett gyertyacsonk, mi égő. Gondolataim elszállnak, most a sötétben, harangszó elvarázsolt, Most a lelkem a mély, matt-sötét harangszóval szárnyalt, sötét meg árnyalt… A békességben én Kicsit el is szunyókáltam. Varázslat fönnmaradt. * Harangszó elmúlt már, Sötét fátyol, tovább borít. Szellő meg széllé lett. A sötét erősödik, csillagok eltűntek, felhők már takarják, A harangszó is megszűnt, elhalt, messze jár, hátha ott is akarják. A gyertyámnak léte… vége... bemegyek, Hogy írjak, nem akarják az Istenek…?! Versezhetnékem volna még talán, meglehet… Rám terül az álomvilág, valós lehelet… Párnám habosítom, nyálam ráfolyik, Majdan eljön hajnal, és rám virradtik. A Nap majd egyre jobban pironkodva lépdel, És én majd gyertya nélkül, elleszek sorvéggel… Vecsés, 2016. június 15. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és HIAQ –ban… | ||||||
| ||||||
