|
|
|
|---|---|
 |
|
| Gyermekkoromban a disznóvágás | ||||||
| A húsételekhez…
Gyermekkoromban! Ítéletvégrehajtó Böllér. Hosszú kés. * Alig volt hentes, Így a nép, otthon vágott. Hurka és kolbász! * Estére terjedt A töpörtyű illata! Frissen, fölséges. * Jó tartósítás, Ha húst, zsírral leöntjük. Vegyszermentes volt! * Egyszer éppen mi vágtunk és a disznó már ki is feküdt. Mindenki gondolhatta, hogy már véglegesen szenderült. Ötéves voltam és a felnőttek mentek áldomást inni, Én magamra maradtam és vártam disznó mit fog csinálni… Vére már nem volt, de gondolt egyet-kettőt és felugrott, Aztán, uzsgyi, megkezdte, éppen a kapu felé futott. Futottam, bekiabáltam a konyhába, hogy elszaladt a holt malac És futottam a malac után, nem ő volt nekünk a szerencsemalac. A felnőttek is futottak és káromkodtak, le is akartuk fogni, Ez azonban nem volt egyszerű, életerő honnan... kezdett dolgozni… Jenei nagypapám rá vetette magát, de malac jól hasba rúgta, Ő meg fájdalmasan összegörnyedt, később mondta, hogy fáj, nem hazudta. Aztán a malacka csak kifáradt, mi meg lassan legyűrtük, Mondták, hogy ilyet még nem láttak, életerőt nem becsültük. * Disznó tartása, Mint vágósertés, direkt. Akkor is ettünk! * Disznótorokban Együtt voltunk. Szeretet. Éppen, ki… vágott! Vecsés, 2016. június 10. –Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjú -ban | ||||||
| ||||||
