|
|
|
|---|---|
 |
|
| Túlzón szerető emberek | ||||||
| Oximoronos hétköznapi pszichológia…
Az önmagukat túlzón szerető emberek, Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek. Nem lehet egy embertől olyat követelni, Amire nem képes, nem adatott meg neki. A halál óráját, nem lehet megválasztani, Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni. Persze élet faramuci, közbejöhet bármi... A környezeti csend már izgatottá válik, Látni, a távolban már többször is villámlik… Én békésen elalszok, csend, javamra válik. Az élet nagyon igazságtalan, sokszor meg durva, Én -sok szépet kaptam- köszönöm fél térdre borulva. Karod kemény, rideg és érzéketlen, ahogy ölelő, Szerelmed már nem érzem, olyan, mint egy régi temető… Nagyságos uram, ön egy nagyszerű, jóságos ember, Köszönöm, hogy ötven botütéssel... még agyon nem ver. A pletyka táplálja a gyűlöletet, fokozott terjedésben, Mint a láng, az elállt esőben, a szép kis fenyőerdőben. Mocsár mozdulatlanságában, belesavanyodik az agyvelő, Már nem is tudja, hogy milyen is a szép, napfényes, virágos mező! Bombamentesítőknél dolgozok, mint öreg katona, ó, én magányosan! Sokkal jobb, egyedül repkedni, mint tandem ernyővel lezuhanni párosban… A Titanicot úgy építették, hogy az teljességgel elsüllyeszthetetlen… Robbanás volt... tagadják, óceánban megtalálták négyezer méter mélyen… Az emberek világának egyik, legundorítóbb vonása, Hogy az áldozat immár nem számít! Minden hős-jogvédő, csak a Terheltet védi, mert csak annak -bűnösnek- van emberi joga! Vecsés, 2019. március 17. –Kustra Ferenc József- Gondolatok oximoronban… | ||||||
| ||||||
